Gyakorlat teszi a mestert – szól a klisé. De mi ennek a tudományos alapja?

A gyakorlás egy cselekvés ismétlése annak érdekében, hogy könnyebben, gyorsabban, nagyobb magabiztossággal és pontosabban tudjunk kivitelezni egy adott mozdulatot. Mindez az agyunk szürke-, és fehérállományával van összefüggésben. Előbbi feldolgozza az agyban lévő információkat, közvetíti a jeleket és az érzéki ingereket az idegsejtekbe, míg utóbbi zsíros idegsejtekből, körbevett axonokból áll. A mozgás során az információ a szürke állományból a gerincvelőn át az axonokon keresztül jut el az izmokba. A repetíció során megvastagszik az axonok körül a myelinburok (velőshüvely), ami a gyakorlás előrehaladtával egy nagyon biztonságos és gyors utat, egyfajta autópályát épít fel az agy és az izmok között az információ áramoltatására. Ezt az ”autópályát” építgetjük, amikor egy mozdulatot igyekszünk izommemóriába ültetni. Rengeteg elmélet és kísérlet szól arról, hogy mégis mennyi a gyakorlással eltöltött órák, napok, hónapok, évek száma, amíg igazán sikerül elsajátítani egy új készséget. Sajnos nincs erre egy bevált időintervallum. Amit tudunk viszont, hogy sokszor nem is a gyakorlással töltött idő mennyisége a mérvadó, hanem sokkal fontosabb és célravezetőbb a gyakorlás minősége és hatékonysága. Adott a kérdés, hogy akkor mik lehetnek azok a módszerek, amelyekkel maximalizálni tudjuk a gyakorlás idejében a hatékonyságot.

– Szigorúan a feladatra koncentrálj! Minimalizáld a lehetséges zavaró tényezőket! Kapcsold ki a TV-t, a számítógépet, a telefonodat állítsd repülőgép üzemmódra!

– Lassan gyakorolj! A helyes és a helytelen koordináció is az ismétléssel épül be. Ha fokozatosan növeljük a tempót, nagyobb eséllyel épül be a helyes mozdulat.

– Képzeletben is gyakorolj! Készült egy kísérlet 144 kosárlabdázó részvételével, akiket két csoportra osztottak. Az egyik csoport tagjai valóságosan is gyakorolták a fél kézzel történő kosárra dobást, a másik csoport tagjai csak elméletben gyakorolták ugyanezt. A két hétig tartó kísérlet végén a két csoport középhaladó és tapasztalt játékosai közel azonos mértékű fejlődést tapasztaltak, függetlenül attól, hogy elméletben, vagy a fizikai térben gyakoroltak.

– Kövesd a mestered instrukcióit: Egy jó zenetanár segít megérteni a gyakorlás célját, és megtanít arra, hogyan lehet megkönnyíteni és produktívabbá tenni a gyakorlást.

– Írj ütemtervet: Ez segít beosztani az idődet. Ügyelj arra, hogy elég időt szánj az alapgyakorlatok átismétlésére, hiszen ezek jelentik a későbbi bonyolult dolgok alapját.

– Állítsd fel a céljaidat: Ahogy az ütemterv, úgy a célok megfogalmazása is sokat segíthet az időbeosztásban és a fejlődési folyamat ütemezésében. Ha egy aktuális feladat, gyakorlat nagyon nehéznek bizonyul, vegyél vissza a céljaidból.

Általánosságban elmondható, hogy a sikeres zenészek ahhoz, hogy eredményeket érjenek el, nem szükséges szenvedésként fogják fel a gyakorlást, hanem egyszerűen élvezik a folyamatot!

– Koncentrálj: Egy tíz perces koncentrált gyakorlás többet jelenthet, mint egy órányi végig nyafogott, pótcselekvésekkel megszakított, gyakorlásnak tettetett tevékenység. A koncentrált erőfeszítést is gyakorolni kell, különösen manapság, hiszen annyi eltérítő tényező van körülöttünk.

– Relaxálj és gyakorolj lassan: Hagyj időt magadnak, ne rohanj át a dolgok felett! Figyeld meg azt,hogy egy hatékony gyakorlás után másnap miután kipihented magad sokkal jobban fog menni az adott feladvány. Ha nekiülsz valami újat tanulni – legyen szó skálákról, a szorzótábláról vagy spanyol igékről – először lassan kezdj neki a tanulásnak és csak fokozatosan gyorsítsd a tanulás sebességét.

– A nehéz dolgokra szánj több időt! Ne félj szembesülni a hiányosságaiddal! Szánj több időt arra, hogy kigyakorold, amit nem tudsz. A sikeres gyakorlás azt jelenti, hogy szemtől szembe kerülsz a gyengeségeiddel és fejleszted őket. Ne bátortalanodj el, az eredmény idővel megérkezik.

– Gyakorolj kifejezően: Bárhol is vagy, próbálj meg közelebb kerülni önmagadhoz és csinálj mindent a megfelelő, odaillő attitűddel. Fejezd ki a stílusodat minden apró cselekedetedben.

– Tanulj a hibáidból: Senki sem tökéletes, de ne légy túl kemény önmagadhoz! Attól még, hogy nem nyersz egy játékban, nem jön el a világvége. Kapard fel magad a padlóról, elemezd ki, mit rontottál el, majd folytasd a gyakorlást!

– Ne ’’kifelé élj”: Nehéz megállni, hogy ha valami jól megy, ne keressük azonnal a pozitív visszaigazolást a környezetünktől. Egy bölcs barátom egyszer azt mondta nekem, hogy “aki tapsért játszik, annak a taps lesz a legtöbb, amit megkaphat”.

Ha rajtakapod magad, hogy a közönség elismerését keresed, tulajdonképpen nemcsak magadat, de a közönségedet is becsapod! Természetesen egy-két bátorító szó, tanács mindig előremutató és jól eső érzés.

– Gondolj magadra: A sikereid vagy bukásaid mind a problémamegoldási készségedtől függenek, szóval ügyelj arra, hogy ne válj robottá.

Ha gondolsz saját magadra, az segít fejleszteni az ítélőképességedet is.

– Légy optimista: Az optimizmus segít túllendülni hibáidon és továbblépni a jobbá válás útján. Ez kitartást is ad, hiszen a pozitív szemlélet miatt azt fogod érezni, hogy minden, ami történik, valami magasabb rendű jó érdekében történik.

– Keresd a kapcsolódási pontokat: Ha fejleszted az önuralmadat egy bizonyos területen, az itt elsajátított önfegyelemnek más területeken is hasznát veszed. Minél inkább felfedezed a kapcsolódási pontokat olyan dolgok között, amiknek első pillantásra semmi közük egymáshoz, annál nagyobb lesz a világod. Más szóval lehetőségek tárháza nyílik meg előtted.

Ez az útmutató sok ponton egyezik a ma divatos pszichológiai irányzatok téziseivel, például a tudatos jelenlét elméletével. Nem véletlen: a zenélés szükségszerűen egy megváltozott valóságérzékelést, egy módosult, kitisztult tudatállapotot feltételez és eredményez, amihez elengedhetetlen az önismeret és az önuralom fejlesztése. A gyakorlás célja nem pusztán izommechanizmusok fejlesztése, ahogyan azt a kezdők gondolják; nemcsak a kotta pontos megszólaltatására irányul.

„A gyakorlás azt jelenti, hogy áldozatot hozol a jobb hangzás érdekében. A gyakorlás minősége és mértéke mutatja meg egy zenész valódi erényeit”.  /Wynton Marsalis/